Nem hinném hogy szüleim büszkék rám. Elfogultak mint mindig. Nem tettem semmmi olyat amiért büszkék lehetnének. Nem tettem le semmit az asztalra nem bizonyítottam.
Nincsen családom biztos munkám egzisztenciám. Szüleim segítségére szorulok ami ilyen korban elég lehangoló .Igen. Nem lehetnek rám büszkék és nem tudom teszek e valaha olyat amiért majd lehetnek rám. Nehéz velük. Nem érzem magamhoz közel őket. Nincs fesztelen baráti hangulat itthon. Főképp erről én tehetek. Nem szeretek beszélni a dolgaimról szeretek magamba lenni nem szívesen osztok meg mindent.Sokszor feszélyez a jelenlétük. Néha neheztelek rájuk mert itt kell éljek ,mert anno nem önállóságra neveltek és ezt most szívom de igazából arról is én tehetek valahol. Túl biztonságban voltam túl burokban és nem éreztem hogy ebből a burokból ki kéne szabadulnom mert mindig ott volta biztonsági kötél. Sokan irigyelnek hogy én támaszkodhatom rájuk hogy bármikor hazajöhetek. Ésszel tudom hogy ez tökjó dolog de valahogy nem érzem át ennek jelentőségét talán mert nem ért olyan csapás amiből egyedül kellett volna felállnom.
Talán az elmúlt hónapban éreztem azt hogy erős vagyok hisz fel tudtam állni egy olyan állapotból amit nem hittem volna. A terveim közül talán egy már meg is van.Próbálok most elérni mindent amit elterveztem. De nem tudom sikerül e . Néha kívülálló körülmények is beleszólhatnak a terveimbe elvégre ember tervez.....
Próbálom nem feladni elérni céljaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése