beszélgetés

Beszélgetés magammal

Rendszeresen nézem Szily Nóra interjúit és mivel ő pszichológiát végzett ezért borzasztó jó kérdései vannak. Mivel nem vagyok híresség megpróbálom hasonló stílusban elkészíteni egy beszélgetést saját magammal. Nem lesz könnyű. Ebben a beszélgetésben k lesz a kérdező és v a válaszadó.

K: Hogy érzed most magad?
V: Tulajdonképpen most nyugodtan. Azt hiszem túlléptem azon amin túl kellett.
K: Úgy gondolod el tudtad engedni a múltat?
V: Két hónap állt a rendelkezésemre hogy a kis fejemben lerendezzem a kérdéseket és megpróbáljak rá választ adni. Ki hibázott miért és mit és mi az amit legközelebb véletlenül se kövessek el. De ilyenkor az ember más problémába botlik amiket kezelni kell. De most úgy érzem ledobtam a múltat elengedtem és nyitott szívvel tekintek a jövőbe.
K: És rájöttél hogy te milyen hibákat követtél el és mik azok amiket a másikra róhatsz?
V: Alapvetően megváltozott a kommunikációnk. Illetve előjött belőlem a zöld szörnyeteg a lehető legrosszabb verziójában. És ő ezen rontott mert még jobban elvadított. Azt hiszem megtettem a lehető legtöbbet de ő olyan aki nem bírja hosszú távon a kötöttséget.
K: Ez miben nyílvánult meg ? Hogy élted meg ezeket a lelki válságokat?
V: Nagyon nehezen. Rengeteget sírtam ,feszült voltam , elzárkóztam. Hiába próbáltam beszélni , beszélni a gondjaimról mindenhol süket fülekre találtam. Próbáltam magamban elrendezni a dolgokat megváltozni, nem foglalkozni dolgokkal.
K: ÉS végül hogy tudtad lezárni ezt az időszakot és továbblépni?
V: Rengeteget gondolkodtam. Valaki egyszer azt mondta nekem hogy ha egy ajtó bezárul kinyílik egy másik ami teljesen igaz csak aki mondta attól nem tetszett a tanács. De ez tényleg valós közmondás hisz velem is ez történik. Kénytelen voltam elengedni a múltat hogy a jövőt láthassam és tapasztalhassam. Anélkül nem megy.
K: És teljesen magad mögött hagytad vagy azért néha előjön.
V: Ez a múltam és a részem marad bármennyire fájdalmas. Néha előjön de már egyre kevesebbet. Szerettem volna kitörölni az emlékeimből mintha meg se történt volna de ez lehetetlen.
K: És a jövőre nézve vannak terveid?
V: Rengeteg és remélem hogy lesz erőm ezeket elérni és megvalósítani. A legelső amit szeretnék egy önálló lakásba költözni. Szeretném ha kicsit egyedül lehetnék ha lenne munkám. Azt szeretném ha nem függenék senkitől. Se a szüleimtől se férfitól se senkitől. Ideje hogy egy saját ösvényre lépjek.
K: És mik ezek az ösvények hogy szeretnél rajtuk járni?
V: Két hónapja padlóra küldött az akiben vakon megbíztam. Padlóra kerültem de felálltam. Most ugyanezzel az erővel próbálom elérni a céljaimat. Szeretnék egy teljes életet élni. Szeretnék családot de előtte egy egészséges életmódot folytatni. Családdal b arátokkal , egy normális egészséges párkapcsolatban ahol nem fojtjuk meg a másikat, szeretnék dolgozni eljárogatni bulizni még és végre élni nem elzárkózva. Rövid az élet sok időm nincs és ezeket szeretném megvalósítani.
K: Szüleiddel milyen a kapcsolatod?
V: Nehéz , nem mindig teszek olyat amiért büszkék lehetnek rám. Nem érzem magamhoz olyan közel őket. Nehéz nekik beszélnem dolgokról nehéz együtt élni velük. De próbálkozom. Nehéz őszintének lenni. Néha könnyebb nem annak lenni legalábbis ezt hiszi az ember. De mindig ott van a lelkiismeret furdalás hogy megint nem azt tettem és úgy ahogy elvárnák.
K: Mi az igazi álmod amit mindenképpen szeretnél elérni?
V: Család , boldog kiegyensúlyozott család. Vágyom egy kisgyerekre .
K: Akkor kívánom hogy minden álmod teljesüljön!
V: Köszönöm!