Mindig is szerettem a zongora hangját De csak tisztán minden más zenei kíséret nélkül. Annyira harmonikus annyira megérinti a lelket . Az ember becsukja a szemét és elképzeli ahogy a kezek kecsesen nyomják le a hangokat és megszólal belőle valami hihetetlen megnyugtató lélekemelő ami az ember szívéhez hatol. Hihetetlenül megnyugtató lehet odaülni a zongorához és hagyni hogy vigye a kezedet a dallamok. A kezek szinte maguktól működnek .Van a zongora játékban valami mély romantikus melankolikus hang ami kivisz a külvilágba és egy egészen más helyre visz. Mikor hallgatok egy szép zongorajátékot becsukom a szemem és semmi mást nem látok mint ahogy egy nő leül és zongorázik. Maga a kép is megnyugtató. A kedvencem kettő van. Alexander Desplat és Richard Clayderman!Nagy fájdalom hogy soha nem tanultam meg zongorázni pedig mindig is szerettem volna!! Talán majd ha nyugdíjas leszek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése