Ha néha elhagy az erőm előveszek egy könyvet. Egy könyvet amelyben egy édesanya ír legféltettebb kincséről a gyerekéről. Akiben hihetetlen nagy élni akarás és bátorság volt. Mert ez a kicsi elment az angyalok közé alig 20 hónaposan és még nagyon sok kis társa. Ezek a kis manók a legbátrabbak. Szembenéznek a halállal iszonyat hamar felnőnek és minden apró életnek minősülő dolognak örülnek!!! Szívből nevetnek holott a halál közelében játszanak!!! Mégis bátrak mégis mosolyognak holott mi felnőttek holmi semmisségen képesek vagyunk depressziózni!! Tőlük vehetünk erőt példát!!! Ők a kis hercegek akik azért vannak itt hogy tanuljunk tőlük emberi méltóságot erőt bátorságot!
A rövidke kis életünk nem hiábavaló!!!!!
Ők már odafent biztos szárnyakat kaptak és égi felhőkön játszanak!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése